költözünk...igaz a valóságban még nem, de napok kérdése talán...

viszont én elköltözöm innen, sajnos régóta érlelődik a gondolat, a blog már haldolklott rég...

nem tudom mi az oka...nem éreztem már sajátomnak, először azt hittem, nincs miről írnom...de igazán kedvem nem volt...

és most lehúzom itt a rolót...képtelesen talán végleg lezárom a múltamat, maradjon egy emlék, mert megtagadni  nem tudom és nem is akarom...

mindannak, amit ebbe a blogba a kezdetektől leírtam, biztosan így kellett történnie...még akkor is, ha sokszor nagyon fájt...

most új ház, új blog...

ha valaki szeretne velem együtt költözni, akkor szívesen látom itt:

http://feszek.freeblog.hu

Köszönöm hogy itt voltatok velem :))))

ma du. 17-re mennek anyósomékhoz a vevők, megbeszélni, hogy akkor mennyiért és mikor és hogy fizetnek...készpénzes vevők és ők mondták, hogy április 30-ig szeretnének költözni legkésőbb...ha foglalóznak, akkor megyünk foglalózni...Ákos felhívta a mediterrán ház eladóit, mehetünk, áll az alku :))))))))))))))))))))

na még próbálok nyugodni, mert ugye az a biztos, ha már a miénk...(de Ákosnak mondtam, hogy gyűjtse a dobozokat)

áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá ez egy nagy virtuális örömüvöltés volt...

KÖSZÖNÖM A DRUKKOKAT CSAJOK, MÉG KELL :))))))))))))))))

léééééééééégyszííííííííííííí ma drukkoljatok nekünk!

ma fog eldőlni, hogy kezdhetem-e a dobozolást, vagy sem...mondtam Ákosnak, hogy ne is hívjon, csak akkor ha hívták őket a háztulajok...mert infarktust kapok minden csörgéstől...annyira izgulok...

nem is tudok most értelmes dolgokat írni...

kattog az agyam...

már rendezem be a házat, de a végén mindig csak sóhajtok egyet, hogy tényleg lehet, hogy ott fogunk lakni????

ma kiderül...

éppen ma van 2 éve, hogy összeköltöztünk...a gyerekek nem is tudták, az apjuknál voltak és már ide jöttek haza...nagyon boldog nap volt...

éppen 2 éve, hogy minden portörlésnél felemeltem ezt a valamit a polcon és visszatettem...ügyet sem vetettem rá, biztos voltam benne, hogy valami ejtőernyőt kütyü...

tegnap este Ákos sétálgatott Barnival, leemelte ezt a kütyüt a polcról és azt mondta:

- Hanibani tegyél fel magadban egy kérdést!

- Miért?

- Na tegyél már!

- Ok.

- Most pörgesd meg és ahol a fekete golyó megáll, az a válasz.

a válasz a kérdésemre (amit kabalából nem árulok el, de nehéz kitalálni) az lett, hogy GO HOME...

DE...ÉN AZÓTA BEHÜLYÜLTEM...ANNYIRA, DE ANNYIRA IMÁDOM AZ ILYEN KÜTYÜKET ÉS NEM TUDOM ELHINNI, HOGY MÁR 2 ÉVE EGYÜTT ÉLEK VELE...lakásügyben pedig kabalából nem írok semmit, majd ha bármi is BIZTOS lesz...egyenlőre elkeseredtünk a ránk váró adó- és illetékterhektől...vicc... :(((((((((((((

anyósék lakására van egy vevő, aki máris kp-val fizetne...az megbeszélt árra még alszik egyet mindenki...

de ha ők megveszik a lakásukat, akkor április 30-ig anyóséknak át kell adni a lakást, vagyis akkor nekünk is addig el kell költöznünk...nyeltem egy nagyot...hiszen még azt sem tudjuk, hogy hova, hiszen még egyik házra sem egyeztünk meg...hiszen még foglalózni sem tudunk, míg anyóséknak nem kelt el tényleg...és ha mindkét ház elkel addig? akkor hova megyünk? jaj de ideges vagyok...jó lenne biztosan tudni, hogy valamelyik a miénk lesz BIZTOSAN...

persze tudom, minden lakásproject így történik, de most 3 gyerekkel, amiből az egyik bébibogyó :) nem vagyok valami rugalmas...

van A terv (mediterrán)

B terv (az első álomház)

C terv (egy kivül szép, rendezett kert, medence, belül régi, felújítandó)

de szerintem ha minimum K tervig tudnám sorolni, akkor lennék nyugodt :)))

A KÉP CSAK ILLUSZTRÁCIÓ!!!!

Tegnap este elkezdtünk menekülési útvonalat tervezni, hogy mi lesz akkor, ha elkel előlünk az álomházunk...az összes interneten hírdetett kecskemét és környéki házat megnéztük, de nem találtunk új szerelmet...

most pár perce hívott Ákos, hogy egy utcában ráköszönt az eladó felírat egy gyönyörű mediterrán házon...sürgősen eladó lenne, mert költöznek ki spanyolországba...megnézte belül leesett az álla, és most jön értünk, hogy megyünk megnézni, de attól fél, hogy ki sem akarunk majd jönni belőle...

DE...ez azért picivel magasabb kategória, mint az álomházunk, (ami még éppen beleférne a költségvetésbe)...de kérdem én, megéri-e ilyen luxusházban lakni, ha majd nem tudunk elmenni egy moziba, vagy nyaralni, vagy csak hétvégén háromfogásos ebédet főzni? :)

na mindegy, most megnézzük...

UI: hát az én állam is leesett, Dórié meg főleg...az álomházhoz képest sokkal több hasznos helyiség van benne (mosókonyha, spajz, iroda, szoba, 2 gardrób)...gyönyörű, meleg mediterrán jellegű belül minden...Ákos benyögte azt az összeget, amiről az álomház indul, ha annyiért gondolják, hívjanak, máris megyünk lefoglalózni...JA MERT KÖZBEN MEG VALÓSZÍNŰ ELKELT ANYÓSOM LAKÁSA, úgyhogy valahova mennünk kell...itt az a szépséghiba és talán lehet jócskán alkudni a házból, mert a kert egyáltalán nincs kész, csak homok...kerítés sincs...és így néz ki:

Ákos totál beleszeretett...

Ha ma el kellene dönteni - anyagiaktól függetlenül, hogy melyikbe menjünk, ő ebbe jönne, én meg fogalmam sincs...

nem tudnék dönteni...és innentől nem is emésztem magam tovább, az élet majd elrendez mindent...hagyom magunkat sodorni...mert én egyenlőre azt sem hiszem el, hogy ilyen házakat nézegetünk...amiről még álmodni sem mernék...májusban lesz 5 éve, hogy eljöttem a házasságomból 2 gyerekkel és egy 26 négyzetméteres, lepusztult szolgálati lakásban kezdtünk új életet...úgy hogy nem tudtam venni nekik gyümölcsöt, meg ruhát, meg azzal keltem-feküdtem, hogy miből fizetem ki a tartozásaimat...és akkor soha nem gondoltam, hogy majd lesz egy mellettem egy csodás férfi és lesz még egy kisfiam és álomházakat fogunk keresgélni a népes családunk számára...

persze ezeket a házakat is csak hitellel tudnánk megvenni és bevallom én félek is, hogy hol a határ, amíg terhelhetjük magunkat...mert azért élni is kell...és aki már nélkülözött életében az tudja, hogy milyen és fél, nehogy még egyszer úgy járjon...

Ákos tegnap felhívta a tulajt, hogy a szülei házát úgy néz ki, hogy lefoglalózzák és akkor mi is lefoglalóznánk a házat...erre mondta a srác, hogy szombaton megy vissza egy másik vevő ajánlatot tenni...mi mennyit adnánk? magyarul aki többet ígér...elsírtam magam...és annyira félek, hogy valaki más megveszi...

így néz ki az utcáról...imádom a kőkerítést, hogy senki nem bámul be az utcáról, egy zárt világ...

néztünk egy csomó másik házat...van olcsóbb persze, de mire átfestjük, átburkoljuk, kibővítjük, bebútorozzuk, ugyanitt vagyunk...ide csak át kell pakolnunk, mindenhol beépített bútorok vannak...és minden kész van rajta...

remélem, hogy ez a másik vevő csak blöff, hogy nehogy áron alul próbáljunk alkudni...szombaton megyünk...de nem tudjuk mit mondjunk...

minden drukk és ima elkel...

1. kezdjük kinőni a házat...5-en vagyunk nappali+2 szoba...nem mondom, hogy nem lehet kibírni, persze mindent ki lehet bírni...de nincs hálónk, vagyis a hálónk Barni szobája...a két nagy lassan szeretne külön szobát és én is örülnék annak, ha Ákos nem a nappaliban aludna el a tv előtt horkolva...

2. én tavaly megvettem féláron a szolgálati lakásomat, azt el kell adni mert csak a pénzt kell pakolni bele, ráadásul nem is keveset, mert közösen elkezdték felújítani...és mivel nem fogunk ott lakni, fölösleges pénzköltés...

3. a házban ahol most lakunk, mikor Ákos amerikában volt 2 évig itt laktak a szülei...van kulcsuk, anyósom pedig jár az imádott macskáihoz, akik itt vannak nálunk, mert megszokták a kertet...(tovább nem ragozom)

4. mert évek óta szeretnénk a mostani házunkat bővíteni, de mostanában nem oldják fel errefelé az építési tilalmat...

5. apósom beteg lett (Altzheimer-kór) és neki jót tenne a kertes ház

6. itt szeretnének lakni...

7. mi meg nagyobb házban...

8. szerelem volt első látásra...

IME A LINK:

http://www.var-lakingatlan.hu/index.php?item=keres&t=e&varos=0&tipus=0&ar_tol=-1&ar_ig=-1&terulet_tol=-1&terulet_ig=-1&text=&azon=7321&order=ar&keress=Keres%E9s+ind%EDt%E1sa

szóval ennyi...persze türelem, de hozzáteszem, hogy ez az egyetlen ház eddig, amire Ákos azt mondta, hogy igen...

Anyósomhoz tegnap visszament egy érdeklődő, aki már egyszer megnézte a lakást...LE AKARJA FOGLALNI!!!! akkor

AKKOR MI IS LEFOGLALJUK AZ ÁLOMHÁZUNKAT!

csak a vevőnek is van egy lakása, amit el kell adnia :(

de hiszem, hogy a sors elrendez mindent, ha az a ház valóban minket vár...érdekes egyébként...a környékén hobbik vannak, meg kis viskók, szóval nem egy elit negyed, de ahol most lakunk az sem...külterület, de a házunk nagyon szép...

mikor először elmentünk megnézni kivülről, csak a kőkerítést láttuk és a ház tetejét...de mikor kinyílt a kapu én úgy éreztem, mintha hazajöttem volna...akkor tudtam, hogy itt fogunk lakni...a kert mint egy kis secret garden...

alig van pár dolog, amit kellene vennünk...szőnyegek, függöny...

akit érdekelnek képek, annak emailben elküldöm hol tudja megnézni, ide nem teszem fel, amíg nem a miénk...(vorosbegy@freemail.hu)

Szabina köszönöm, hogy rátaláltál és szóltál!!!!!!!!!!!!!! 

névnapomra, szülinapomra és karácsonyra, mikulásra és nőnapra és anyák napjára és minden ünnepre ami csak létezik számomra az évben, egyetlen dolgot kértem:

egy wellnes-hétvégét, ahova EGYEDÜL mehetek és csak nézek ki a fejemből és alszom és masszíroztatom magam és eszem, amit elém tesznek...és nincs aaaaaaaaaaaaaannyaaaaaaa...és nincs nyűgös gyerek és nincs kialvatlan Ákos...

ez nem az én napom...

szét vagyok csúszva...

csodás házban élünk...Ákos kint dolgozott amerikában és küldte haza a pénzt, a szülei pedig építették a megtervezett házát...két év munkája, egy tehermentes, gyönyörű kertes ház...eszméletlen módon ragaszkodik hozzá, ami érthető is...

de a ház tervezésénél nem gondolta biztosan a drágám, hogy a sors egy olyan nőt sodor az útjába, akinek van két gyereke...így bár mi is kétszobás lakásban nőttünk fel és sokan így élnek, de ötünk számára a kétszobás ház egy kicsit kicsinek bizonyul lassan...

először gondoltuk, hogy bővíteni fogjuk a házat két szobával, az én lakásomat eladnánk és szépen bővítenénk, kicsit újítgatnánk...de építési tilalom van ezen a területen és nem is valószínű, hogy mostanában bármiféle változás várható...

Ákos eddig hallani sem akart arról, hogy esetleg máshová költözzünk...a szülei viszont kertes házat szeretnének, főleg apukája betegsége miatt...nekik kezdtünk el keresni házakat...és megláttunk egyet...nappali + 4 szoba, csodás képek...az első ház volt, amit Ákos meg akart nézni...első látásra beleszerettünk azonnal...én gondolatban már dobozoltam, már költöztem...ő is...csodás kert, minden készen, csak költözni kellene, klíma, locsolórendszer, elektromos kapu, mesés burkolatok, mesés konyha, beépített bútorok mindenütt...és az ára...hát nem kevés, de az én lakásom és Ákos szüleinek a lakása és egy kis (???) hitel és a miénk lehet...és régi gyerekkori ismerősé a ház...

mindez 3 hete...az én lakásom eladva, Ákos szüleié meghírdetve...eddig ott rezgett a léc, hogy Ákos és a szülei nem igazán egyeztek meg a mi házunk árában...és félő volt, hogy emiatt ugrik az egész...mert irreális hitelt nem veszünk a nyakunkba 3 gyerek mellett...20 évre...

és ma megszületett az egyezség...

és ha elkel a belvárosi lakásuk, akkor úgy néz ki, hogy ELKÖLTÖZÜNK ÁLMAINK HÁZÁBA...(csak zárójelben jegyzem meg, mert másnak lehet hogy marhaság, de számomra azért is lenne boldogság, mert oda már egész biztosan nem lenne az anyósomnak kulcsa...) annyira drukkolok...

Dóri bizonyítványa a tesi (jó) kivételével kiváló...

Donát bizonyítványa a külalak (jó) kivételével kiváló...

Büszke vagyok rájuk...

Ákos kicsit másnapos...de ez elnézhető, hiszen tegnap tartották meg végre a tejfakasztó bulit a kisfia születése alkalmából...a kezdet nem volt zökkenőmentes és most gyűlt össze a csapat...

egy hátránya volt csak a tegnapi ereszd el a hajamnak...annyira féltem egyedül itthon...

iszonyatos hangja volt a hatalmas szélnek...már azt vártam, mikor szedi le a tetőt a szél, vagy mikor jön egy tornádó...nagyon félek a nagy széltől és a vihartól...de a viharnál sem a villámlástól, vagy égdörgéstől, hanem az erős széltől...

Szóval büszke vagyok a családomra...igazi kincset kaptam az élettől...féltve óvom...

nos visszatérve Női blogomba, bár persze különválasztani a funkciókat nem lehet, de igyekszem nőként szemrevételezni magam, túl a harmadik kismamiságon...

nagy levegő és beálltam a tükör elé...

hát semmiképpen sem vagyok olyan formában, hogy hirdethetném, hogy számomra a legfontosabb a világbéke...

karikás szemek, amik hetek óta nem láttak sem sminket, de hetek óta nem aludtak egyfolytában 5 óránál többet...lenőtt haj, nagyon pici pocak, aránylag vékony test, de mindez olyan furán felpuhult állapotban...

a szövetek közül eltávozott a kismamiság során felszaporodott víz és ettől most olyan fura vagyok, mint egy partra dobott medúza, vagy nem is tudom én, hogy mi...

de érdekes módon ez az egész most valahogy egy cseppet sem érdekel...mert ezek a dolgok annyira nem fontosak...van egy icipici kis emberke, akivel együtt mostmár 3 gyermeknek én vagyok és leszek a világ legszebb anyukája... és ennek a kis emberkének már most az én hangom és az én testem közelsége a legfontosabb...

úgyhogy mégis azt mondom, hogy legfontosabb a világbéke...hogy a gyermekeim békében nőhessenek fel...

Érti valaki ezt a reklámot?

Ha igen akkor kérem szépen világosítson fel...

Mert annyira idegesít...

CSÚSZOK HAZA BÉBIBOGYÓ!

de mit mond a nő????? lesz este ütközünk???? nem értem...lehet, hogy én vagyok túl hülye, vagy maradi, vagy süket, vagy nem tudom mi, de lassan fél éve nem tudok rájönni :))))))))))))

immár 3 gyerekes, boldog anyaként, nőként...a Fióka blogomat meghagyom a gyerekeimnek, én pedig próbálok visszazökkenni, a régi "átlagos" hétköznapi, női életembe, mert a kismamiság valóban egy "másállapot" volt...

köszönöm a drukkokat, a jókívánságokat, nagyon jól esett valamennyi egytől-egyig!

remélem a régi ihletem is minél hamarabb rámtalál és annyi mondanivalóm lesz majd, mint régen és le sem lehet lőni :)))

igyekszem a kevés időmhöz mérten minden régi kedves blogtársamhoz benézni és kommentelni is...de minderre csak addig van időm, amíg egy édes kis hang nem hív magához...

Örömmel értesítem minden kedves családtagomat, szüleim barátait, ismerőseit, és Anyukám népes blogtáborát :))), hogy

2008. január 9-én  4 kiló 5 dekával és 57 cm-rel...

...kisebb segítséggel:)), de megérkeztem!!!!

Anyukámmal együtt kiváló egészségnek örvendünk, köszönjük a sok izgulást és drukkot...

Ahogy Apu küld fotót Pöttye néninek, rögtön meg is láthatjátok titokzatos személyemet... bár már a 4D segítségével sejtetni engedtem, hogy Apu és Anyu rendkívül jól dolgoztak;-)

Tóth Barnabás

azaz Barni baba :)))

....jaj de nagy a fény... kik vagytok??...

....nem ismerlek benneteket... pffff...egy kis nyálbuborék Nektek:)...

...na jó, mutassátok ANYÁT!....

....Hééé, téged már ismerlek... de szép vagy... és milyen ismerős a hangod is... Anya.. te vagy az??? nah, ne sírj... már MEGÉRKEZTEM!...

Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Arany János

Ezúton is Boldog Új Évet Kívánok minden drága bloggernek!

Hogy telt a tegnap estétek?

Nekem öregesen, kismamásan...de azért a rég áhított jéghideg, édes, muskotályos pezsgő megvolt...

de csak egy pici pohárral...

remélem ti szétrúgtátok a ház falát...

már nagyon bűntudatom van...e blogommal kapcsolatban...teljesen elhanyagolom az utóbbi időben...pedig imádom és ez a blogom a kezdet...és annyi mindent átéltünk itt együtt...most mégis azt érzem, hogy nincsenek ide szóló szavaim...

ami valahol az élet rendje és valahol természetes is...ha egy nő anyának készül, majd anyává válik, a gondolatai 98 %-át a születendő, majd megszületett gyermeke teszi ki...és ez egy darabig így természetes...

bevallom, most maximum 4 héttel Barnabás születése előtt a Fióka blogban vagyok otthon, kismamik, friss anyukák és leendő kismamik között...

de visszagondolok, ez a blog rengeteget jelent nekem és remélem minél hamarabb lesznek ide szóló hétköznapi gondolataim...

akkor kezdtem mikor reménytelen szerelemben éltem...Wilson iránt...hatalamas szerelem volt...néha váltunk egy-egy emailt...jól van, még külföldön, a barátnője is tervezi, hogy kimegy utána...munkát keresnek neki...lehet hogy már találtak is, jópár hónapja "beszéltünk"...

a blogom lapjai előtt zajlott a válásom a maga minden szennyével és mocskával együtt...

e lapokon bontakozott ki szerelmünk Ákossal és válunk hamarosan teljes családdá...

és itt ismertem meg sok más életet, embert, történetet, sorsot...

jönni fogok hamarosan...ennek a blognak addig léteznie kell, amíg én magam is létezem...amíg NŐ vagyok...

mert a tegnapi bejegyzésem után eltünt a kommentdobozom, pedig nem is csináltam vele semmit...de remélem itt is helyrejön, mint a Fiókánál, ahol a mai postnál már rendben volt minden...

úgy utálom, mikor ilyen dolgok történnek velem...

főleg úgy, hogy én magam nem csináltam semmi olyat, amiről gondolhatnám, hogy én rontottam el valamit...